Nagy Kovács István Emlékkiállítás 2007
 

Nagy Kovács István (1898-1969) hírversíró, népi költő

Főoldal

Archívum

Egy kiállítás képei

Versek

Puszták népe

Kapcsolat

Nagy Kovács István egy Tolna-megyei kis faluban, Döbröközön született 1898. december 13-án szegény, földművelő családban.

A summásélet komor mindennapjai elől gyermekkorában a betyárregények, ifjúként pedig a hírversek világába menekült. Sorstársai mindennapjait, búját-baját megéneklő versecskéi hamar közkedveltté és a falu neves hírversírójává tették. Művei nyomtatásban is megjelentek, röplapok formájában terjesztette a pusztát járva, gyalogosan.

Az Első Világháborút végigharcolva, majd a frontról szerencsésen hazatérve szebb jövőről álmodott. Feleségével és egyéves kislányával Kanadába vándorolt.

Bár messze jobb körülmények vártak rá, mint itthon maradt szeretteire, hamar rá kellett jönnie, hogy a munkásnép Nyugaton is csak munkásnép kitéve az ügynökök kényének-kedvének.

A jó és szép iránti vágy azonban soha nem hagyta el, Kanadában is az emigráns kulturális élet részesévé, alkotó tagjává vált.

Feleségének, Emmának a negyvenes évek elején bekövetkezett halála után egyedül nevelte leányát, Irénkét egyre feljebb törve a cukorrépamunkások, ipari munkások, majd újságírók között.

Honvágya és hátrahagyott családjának szeretete és hiánya azonban erősebb volt ennél a soha szét nem szakítható köteléknél is. 1953-ban végleg hazatért hátrahagyva egyetlen leányát, akivel azután szívhez szóló levelek egész sorát váltották.

Néhány éven belül újra családot alapított Döbröközön, és 68 évesen ikerfiúkkal ajándékozta mag második felesége és a Jóisten.

Hazatérése után megírta önéletrajzi írását, mely az Emlékül hagyom... c. gyűjteményben jelent meg, és folytatta a versírást. Illlyés Gyulával is barátságot kötött, aki megemlékezik róla Puszták népe című könyvében.

1969-ben bekövetkezett haláláig aktív részese volt a falu életének. Vidám verseivel mindig megnevettette a Szüreti Fesztiválok résztvevőit a Kisbíró szájába adott tréfás kifigurázásokkal.

Egy kicsit mindig polgárpukkasztó, huncut, életvidám embernek ismerték. Verseit nagyapáink a mai napig fejből fújják így 30-40-50 év távlatából is.

A Döbröközi Őszi Fesztivál keretében megrendezett Nagy Kovács István Emlékkiállításon rá emlékeztünk.