A kívánságlámpások története

Eredeti funkciója nem éppen romantikus, és a legkevésbé sem kapcsolódik az esküvőkhöz. A híres katonai tanácsadó, Kong Ming (Zhuge Liang) (i.sz. III. század) találmánya, melyet a titkos információk eljuttatására használták. Mára azonban a legfontosabb családi és társadalmi események kelléke lett. A Jegyespárok, illetve az ünneplő tömeg a lámpás papírernyőjére írják fel speciális tollal kívánságaikat, majd a mécseseket meggyújtva az égbe küldik azokat a csillagok közé.

A kívánságlámpás nem más, mint egy papírballonból és a benne elhelyezett mécsesből álló lámpás. Három méretben kapható, a legnagyobb majdnem egy méteres! A mécsesből feláramló hő megemeli a papírballont, mely méretétől függően akár 500 méterre is felemelkedhet a csillagfényes éjszakában, hogy égi társaihoz hasonlóan bevilágítsa az ünnepet.

A repülő változat sikere után néhány hónap múlva az úszó kívánságlámpások is megérkeztek Magyarországra, hogy a medence vagy dísztó dísze lehessen, illetve a folyón vigye hírül a nagy eseményt.